Nobody knows who he is !

Nobody knows who he is !

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Kitapogattam telefonomon, majd leállítottam az ébresztőt. Kimásztam az ágyból, majd nyújtózkodtam egy nagyot és bevánszorogtam a fürdőszobába. Megengedtem a vizet majd megmostam az arcom és a fogam. Tettem fel egy kis sminket majd visszamentem a szobámba. Felöltöztem hullámos hajam simán kiengedve hagytam. Vállamra tettem a táskám, majd kezembe vettem a telefonom és a kulcsom, és lementem. Apa a nappaliba volt és a kanapét nyomtam.
-Jó reggelt. - köszöntem majd a konyhába trappoltam. Elvettem egy almát a gyümölcsös kosárból, és enni kezdtem.
-Maya ! - hallottam meg apa hangját, amint a nevem mondja.
-Mondjad ! - mentem be a nappaliba, majd ültem le a kanapéra.
-Ma nem tudlak elvinni mert akadt egy kis probléma. - vakarta meg a tarkóját.
-Mégis milyen probléma ? - haraptam almámba.
-Nem téma. A lényeg az, hogy ma egyedül leszel. Ha baj van akkor hívj. Ma jön egy új tag a csapathoz. Remélem jól kijöttök majd egymással. - mosolyodott el.
-Ja persze, én is. - nézegettem az almát.
-Meddig akarsz még hisztizni ? - nézett rám kérdő tekintettel. Megrántottam a vállam.
-Ameddig jónak látom. - feleltem lazán. Apa megforgatta a szemét, majd a telefonját megmarkolva ment ki a kertbe. Apának nem tetszik, hogy hisztizek, nekem pedig az új környezet. De hát majd megszokja nem ? Elvégre mit várt ? Maffia vezér, rengeteg piszkos ügye van, és 15 évig évente jó ha beszéltünk 12x telefonon. Havonta egyszer. Most pedig itt vagyok. Anya Európába van az új pasijánál akit gyűlöltem, és inkább őt választotta mint a saját lányát. Hát oké. Ezt ne felejtse el. Apa pedig .... Nos ő teljesen téma. Mindenki fél tőle , amit nem csodálok. És ahogy ő mondta : addig örülj amíg egy kicsit is kedvellek ! Hát nem édes ?! Persze mióta itt vagyok - lassan két hónapja - mindent megad amit tud, és mindent megkapok amit szeretnék. Tudom, hogy szeret, de ez akkor sem változtat semmit. És ezt ő is nagyon jól tudja. Én pedig azt tudom, ha most nem indulok el elkések. Feltápászkodtam, majd a konyhába siettem. Kidobtam az alma csutkát, majd vállamra tettem a táskám, és kiléptem az ajtón. Új sulit kezdtem amitől kicsit tartok, hisz sose szerettem az iskola váltást. Mondjuk már rutinos vagyok benne, de akkor is. Ez az utolsó évem, így nem értem miért nem lett volna jó ha Los Angelesbe fejezem be a sulit, de már mindegy. Késő bánat. Még jó hogy csak 25 perc séta, így aránylag közel van. Az iskola előtt voltak egy csomóan. Megforgattam a szemem, ugyanis nem nagyon tetszett ez az egész. De hát muszáj lesz bemennem oda. Mindig is luxusban éltem, a jóhoz voltam és vagyok szokva így igen lehet, hogy finnyás vagyok, de muszáj valamit mutatni, hisz ha a valódi énem látják nekem annyi. Szóval akkor az új osztálytárs egy beképzelt gazdag csaj aki mindenért hisztizik. És ahogy elnézek a társaságon ebbe a suliba ez igen megszokott. Na gyerünk. Elindultam a lépcső felé, majd felsétáltam rajta. Persze kaptam egy pár furcsa tekintetett de most ez érdekelt a legkevésbé. Hajam fújta a szél, ami még inkább rásegített, hogy tökéletes legyen az összhang. Beérve az épületbe cipőm kopogott a kövön ami vonzotta a figyelmet. Nem zavart, sőt. Szinte mindenhol műbabák, pompon lányok, és a suli nagymenői. Most legszívesebben elnevettem volna magam azon, hogy milyen sokra tartják magukat, de vicces lenne hisz én is pontosan ilyen vagyok. Legalábbis ezt mutatom. Végigtipegtem a hosszú folyosón, mikor véletlen beleütköztem valakibe. Egy szőkés barna hajú lány mosolygott rám.
-Ne haragudj, nem néztem a lábam elé. - tűrte el haját füle mögé, majd szégyenlősen lehajtotta a fejét.
-Nem gond, én voltam a hibás. - nevettem fel.
-Emma Cook. - nyújtotta kezét mosolyogva.
-Maya Young.Új diák. - fogtam kezet Emmával. Kedves lánynak tűnik, jó barátnők leszünk. Mert ugye amit akarok, azt általában meg szerzem.
-Osztálytársak leszünk. Gyere. - fordult meg, én pedig mellé léptem és mentünk tovább.
-Van valami amit jó tudni ? - kérdeztem a mellettem haladó lányt.
-Oh arra egy hét nem lenne elég. - nevetett fel. Én is elnevettem magam. - De talán ami a legfontosabb. Ha lehet kerüld el az iskola hercegnőjét. - mutatott egy barna haj lány felé. Olyan tipikus én. Gazdag, beképzelt, elkényeztetett húsz éves. - A neve Hanna. Ha valamit a fejébe vesz azt meg is csinálja. - forgatta meg zöld szemeit.
-Akár csak én. - rántottam vállat, mire Emma elmosolyodott.
-És ne állj szóba velük ! - mutatott pár srácra. - Főleg ne a fehér trikóssal !
-Miért ? - néztem rá értetlenül. Nem értem.
-Nagyon zárkózott. Senki sem tudja honnan jött, hogy mi van a családjával, hol hol lakik, hogy mi az igazi neve. Senki sem tudja hogy ki ő !  Csak Adrian. - váltott halkabbra. Furcsa. - Mindenki Jason - nek ismeri.
-És honnan tudjátok, hogy nem ez az igazi neve ? - na ez érdekel.
-Ő maga mondta egy srácnak akivel összeveszett, idézem : Tudod a helyedben lapítanék ! Senki sem ismer, többet közt te sem ! Tudod vicces, hogy azt hiszed mindent tudsz rólam, közbe semmit. Pff, még az igazi nevemet se tudod ! 
-És ki ez az Adrian ? - néztem rá kérdően.
-Gyerekkori barátja. - felelte. Ekkor elértünk a teremhez. Okéé, én egy állatkertbe jöttem ? Igen ez egyértelmű. Volt aki az ablakba táncolt, aki a függönyön lógott, és volt aki a padon ugrált. Megnéztem a kis táblát, amin a 13/B állt. Szóval ez lesz új osztályom. Szuper.
-Nyugi hamar hozzászoksz. - nevetett fel Emma fejemen.
-Ezek rosszabbak mint a majmok. - nevettem fel én is.
-Az tuti. - mentünk be a terembe. Amint beléptünk mindenki elcsendesült. Szinte mindenki tekintetét magamon éreztem.
-Friss hús.- hallottam meg egy hangot, hátulról. Odakaptam tekintetem és egy szőkés barna hajú srác húzogatta szemöldökét.
-Maya vagyok te meg gyökér. - kacsintottam rá, mire az osztály elkezdett hangosan nevetni. A srác durcásan levágta magát az egyik székre, majd összefonta kezét mellkasán. Körülbelül fél perc múlva mindenki fapofával kezdett nézni az ajtó felé. én is odakaptam tekintetem. Jason és Adrian álltak ott, néztek engem és Emmát. J végigmért tetőtől talpig majd, megnyalta ajkát és odasétált hozzám. Fülemhez hajolt, majd kezét derekamra simította.
-Sose szerettem az újoncokat, de most kivételt teszek ! Mi a neved szépség ? - suttogta fülembe. Mindenki leesett állal nézett többet közt Hanna is aki ebben a pillanatban lépett be.
-Maya te pedig ha jól tudom Jason. - suttogtam én is.
-Tájékozott a szépség. - nevetett fel. Én csak megrántottam a vállam majd eltoltam magamtól. Minden egyes mozdulatom követték, aminek örültem hisz máris elnyertem az emberek figyelmét. Emmára néztem, majd biccentettem egyet, és elindultunk hátra. Leültünk az utolsó padba.
-Ez meg mi volt ? - nézett rám aggódva Em.
-Csak örül az újoncnak. - kuncogtam fel.
-Azt erősen kétlem. - rázta fejét hevesen. - Szeret játszani. Vigyázz vele ! - komolyodott el.
-Ne félts tudok magamra vigyázni ! - simítottam karjára mosolyogva. Bólintott egy aprót. Szóval szeret játszani. Akkor pont nekem való !